In memoriam Esterházy Péter - A színvonal segédigéi

^{2016.07.19 / M INTERJÚ / 29'50"}

Múlt héten, 66 éves korában elhunyt Esterházy Péter. Azóta sokan, sok helyen írtak róla, munkáiról, személyiségéről, emberségéről.

Péterfy Gergely írótársa eképpen: “Most már nem beszél. Itt vagyunk hagyva magunkra. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Egy azonban bizonyos: a könyvek maradnak. A test romlásán mégiscsak győzedelmeskedik a szellem, hogy e helyütt is nyomatékkal leszögezzük ezt a megkerülhetetlenül patetikus hittételt. És Esterházy Péter könyveiben minden benne van, ami Esterházy Péter. Nem ami Esterházy Péter volt, hanem ami mindig marad. A teste igévé lőn, és főnévvé, valamint melléknevek sokaságává, és ez a mágikus átalakulás, főnixi átlényegülés szerencsére visszafordíthatatlan. Akármikor elfog bennünket a kétség, csak fel kell ütni ezt a testet, és ott lesznek a mozarti, éteri mondatok, ott zenélnek, muzsikálnak, ontológiai derűjük fényében ott fürdenek ad aeternum aeternitatis, és egy kicsit még azon túl is.” 2011-ben a Magyar adás vendége volt Esterházy Péter, akivel a stúdióban Demény Péter beszélgetett. A Maszolon megjelent gondolataiból tallózva ajánljuk az interjút: “Közt teremtett – ez volt a legrokonszenvesebb, legemberibb vonása. Csillogott a szemüvege, szélesen mosolygott vagy egyenesen röhögött (nem érdekelte, hogyan illene nevetni), odalépett, nyújtotta a kezét. Nagyon nagy író volt, de nem volt érdekelt a nyomasztásban, holott nem gondolom, hogy szerény lett volna. De a lényével éppen azt vette ki az öntudatából, ami már gőgnek tűnhetett.”

Készítették: Bartha Ágnes, Kacsó Edith, T. Bányai Péter